NEM MEGY AZ APJÁHOZ A KAMASZ- TIPPEK ARRA, HOGY MÉGIS MENJEN
Veletek is előfordult már, hogy válás után, a kamasz gyermeketek nem szeretett volna a megbeszélt időpontban elmenni a másik szülőhöz? Ebből aztán valószínűleg megannyi kellemetlen szituáció adódott, mert vagy a volt párod sértődött meg halálosan, vagy neked ugrott egy programod vagy pedig egyszerűen csak úgy kezdted érezni, szépen lassan eltűnik a szülőtársad a gyermeked életéből.
Vajon miért történhet úgy, hogy nem akarnak, vagy nem szívesen mennek „szülőlátogatóba”? Gyermekeink ebben a korban teljes gőzzel próbálnak leválni rólunk. Eleve „ciki” szülővel mutatkozni a legtöbb helyen, és még akkor is kritizálnak bennünket, ha nem is gondolják teljesen komolyan.
Lényeg a másnak lenni, mint mi, másnak, mint a többi felnőtt, miközben nagy igyekezettel próbálnak éppen minket, felnőtteket megfigyelni és utánozni.
Sokkal inkább a kortárs csoport véleménye a döntő és az ő társaságuk a cél bármilyen idő eltöltéséhez. Ezért aztán alapból nem kell csodálkozni azon, ha nem várják izgatottan a másik szülővel való találkozást, hanem a haverokkal lógnának szívesebben helyette, mert a legtöbbször ahelyett is szívesebben lennének, hogy velünk legyenek. Ez nyilvánvaló. Erre jönnek még olyan tényezők, hogy vajon mennyire volt eredetileg jó a kapcsolat a másik szülővel, mennyire autoriter, kontrolláló vagy lazább, engedékeny a szülő személyisége.
Tudtak-e a válás előtt jó programokat csinálni együtt, beszélgetni vagy nevetni? Részt vett-e előzőleg is igazán a gyermek életében, érdekelték-e a problémái, sikerei, hétköznapi kis történetei vagy inkább csak kívülről szemlélte a csemetéjét. Fontos megfigyelni, hogy a másik szülővel saját, róluk szóló programra lesz-e meginvitálva, vagy csak „megőrzésre” menne-e át, oda, ahol nemegyszer már új partner és gyerekek is élnek.
Ugyanis nagyon sok kamasz tart a családkonzultáción hiteles tükröt a szülők elé, amikor arra a kérdésre, hogy „miért nem mész át a másik szülődhöz amikor meg van beszélve”, azt feleli, hogy „minek, úgysem foglalkoznak ott velem, tv-t nézni pedig otthon is tudok”. Ha pedig volt párunk kifejezetten megbántott minket a válás előtt, elhagyott minket, sok szenvedést okozott, elképzelhető, hogy gyermekünk ösztönösen vagy kimondva is „lojális” akar lenni velünk és azt gondolja, a látogatás megtagadásával a pártunkra áll vagy nem szeretne megbántani minket azzal, ha elmegy.
Mit tehetünk a helyzet javítására?
Mindenképpen érdemes volt párunkkal megpróbálni beszélni a kialakult helyzetről. Semmiképp sem vádaskodva, hanem inkább a segítségét kérve megoldást találni.
Érdemes mindig a saját félelmeinket, aggodalmainkat és érzéseinket megosztani a másik féllel ahelyett, hogy elmondanánk a véleményünket az esetlegesen nekünk nem tetsző viselkedéséről.
Jó volna a gyereknek nem beszélni a másik szülő negatív tulajdonságairól, azt úgyis felfedezi saját maga.
Nem kell őt erőltetni, hogy menjen, de azt érdemes leszögezni, hogy egy megbeszélt időpontot illik tiszteletben tartani, hiszen a másik fél várja őt, számít rá.
Arra is érdemes megkérni a gyermekünknek, hogy beszéljen a másik szülővel őszintén arról, hogy mi az, ami miatt esetleg nincs kedve menni vagy ami nem tetszik neki ott.
– Lehet programokat javasolni, amit a másik szülővel a szabadnapon együtt csinálhatnának, megtanulhatnának, kipróbálhatnának.
– Jó volna, ha szintén együtt lehetne megbeszélni a közös programok időpontját, nem pedig egy fix napon kellene mindig menni, ami miatt a kamasz esetleg lemaradna a számára szintén fontos dolgokról.
– Szerencsés volna, ha a régen együtt végzett dolgokban továbbra is számíthatna a másik szülőre, pl. matek tanulás, sportolás vagy edzésre, meccsre kísérés.
– Arra pedig különösképpen figyeljünk, hogy tudat alatt nem vágyunk-e éppen mi arra, hogy a gyerek ne akarjon a másik szülőhöz elmenni, mert így jobban/jobbnak éreznénk magunkat tőle. Hiszen a gyermekek lelke olyan, mint egy radar, veszi a belőlünk jövő adást és egyszerűen annak megfelelően képes működni.