HA VÁLNI KÉSZÜLSZ, NE KAMUZZ!
Elválni mindig rendkívül fájdalmas veszteség, illetve vereség. Akkor is az, ha már alig várod, hogy vége legyen és úgy érzed, hogy óriási tehertől szabadulsz meg amikor elköltözik vagy elköltözöl. Ehhez jön a sok csalódás (“ezt nem gondoltam volna róla”) és a megoldandó problémák.
Egy házasságban általában már jóval azelőtt megromlik a kapcsolat, hogy megoldásként felszínre kerül a válás. Vannak családok, ahol a konfliktusok nyílt teret kapnak, de éppúgy jellemző a „csak a gyerek előtt ne” viselkedés is, amikor úgy tesznek, mintha minden rendben volna, azonban a felszín alatt komoly feszültségek dúlnak. Egyesek felvállalják és kimondják a gyerekeik, a család, barátok, ismerősök előtt, hogy valami véget ért.
Mások viszont a kamaszok nyelvén szólva „kamuznak”,
vagyis nem vállalják fel nyíltan gyakran még önmaguk előtt sem a történteket, vagy úgy döntenek, eltitkolják a gyerek elől azt, hogy bizony apa és anya el fognak válni.
Amikor egy gyermekes házaspár a válás mellett dönt, az már nem csak egy kettejüket érintő probléma, hanem egy olyan változás, amely a család összes tagjára kihat. Nem szerencsés tehát tagadni a kialakult konfliktust, mert bizalmatlanságot, szorongást kelt a gyerekben, érzi, hogy baj van és azt sugallja neki, hogy nem bíznak meg benne, tehetetlen, kiszolgáltatott, védtelen.
A kamasz gyerek kifejezetten érzékenyen tekint a világra ebben az életkorban, kritikusan nagyító alá
vesz minket, figyel és érzékel.
Ha nem vállaljuk fel előtte, hogy a kapcsolatunk párunkkal szétbomlóban van, ha a konfliktusokat eltitkoljuk, nem csak a belénk vetett bizalmát veszítjük el, de sajnos későbbi, felnőtt párkapcsolatait is veszélyeztethetjük vele.
Ugyanis kialakulhat benne egy általános bizalmatlanság a párkapcsolatokkal szemben, amelyben majd folyamatosan szoronghat valami olyantól, ami ugyan nincs is, de „hátha mégis van, vagy majd biztos előbb-utóbb rossz lesz”.
Mindenképpen kerülendő tehát, hogy halogassuk a nyílt beszélgetést a kamaszgyerekkel a kialakult helyzetről.
Melyek a legtipikusabb halogatási módszerek?
– Azt mondjuk a gyerekeknek- amikor kezd feltűnő lenni-, hogy apa vagy anya rendszeresen máshol alszik, hogy barátokkal elutazott, dolgozik, vagy ”most szüksége van egy kis szabadságra”. Ha eddig ez nem volt jellemző, akkor szerinted ki az a hülye, aki ezt beveszi? A kamasz gyerek? Aki vadászkutya tartásban figyeli, hogy mi zajlik már megint körülötte? Ne már!
– Azt mondjuk, hogy megvárjuk a matek, a magyar, a biológia, az érettségi, a felvételi vizsgákat és majd utána elmondjuk. Attól, hogy a problémát nem mondjuk el, attól még létezik és komoly belső feszültséget okoz a kamasz számára. Ettől lesz jobb az érettségi? Ne már!
Tippek arra, hogy ha váltok, hogyan kommunikálj a kamasszal
– Első és legfontosabb: őszintén. Akármennyire is furcsa, de ez a kulcs. Ha őszinte vagy, abból biztos, hogy nem lehet később baj. Lehetséges, hogy elsőre nehéz lesz és akár ellenállásba is ütközik az őszinteséged, de hidd el ez az egyetlen dolog amit tehetsz.
– Én kommunikáció. Erről már sokszor írtunk. Például ITT.
– Nem érdemes hosszan beszélni a köztünk kialakult vitákról és nézeteltérésekről. Semmiképpen ne bántsuk egymást előtte, vagy vegyünk fel mártír szerepet.
– Mondjuk el, hogy a felnőtt kapcsolat közöttünk megromlott és úgy döntöttünk, hogy külön élünk tovább.
– Nem érdemes kihangsúlyozni, hogy már nem szeretitek egymást, mert különösen a kisebb gyerek azt hiheti, egy nap talán majd őt sem szeretjük. Mindenképpen biztosítsuk a közös támogatásunkról és szeretetünkről, arról, hogy mi vagyunk a szülei és ránk mindig számíthat.
– Beszéljünk arról ezentúl hogyan fogunk élni, lehetőleg legyen egy biztos otthona egyikünknél, de a másikhoz is mehessen a megbeszéltek szerint. Minél előbb legyen mindkét helyen külön kis élete (tárgyakkal, ággyal, asztallal, székkel, stb.).
– Lehet és kell a helyzetből adódó bánatot kibeszélni, megsiratni.
– Ne felejtsük el, hogy ha nem avatjuk bizalmunkba gyermekünket, később mi sem várhatjuk el, hogy megbízzon bennünk és problémáit, vagy akár örömeit ő is megossza velünk.
Mindenképpen érdemes tehát az esetleges saját sérelmeinket, megbántottságunkat egy ideig félretéve együttműködni volt partnerünkkel, hiszen saját gyermekünk jövőjéről, lelki biztonságáról és boldogságáról van szó. Ráadásul, azért, mert egy
házasságból érzelmileg eltávolodtunk, kiléptünk, attól még életünk végéig összekapcsolódunk. Érdemes megtalálni azt a közös és őszinte hangot, amivel a gyermekünket illető összes esemény majd együtt képviselhetjük.