JÓL NÉZEK KI?!- KAMASZOK A TÜKÖR FOGSÁGÁBAN

Mi nők, a tükörbe nézve gyakorlatilag mindig képesek vagyunk felfedezni magunkon néhány apróbb hibát. Van, aki elégedettebb, van, aki kevésbé, és ennek gyakran hangot is adunk. Különösen a negyvenes korosztály (és itt a férfiak is vaskosan benne vannak) elkezdi újra kritikusan nézni a testét. A nők diétáznak és kipróbálnak minden lehetséges dolgot ami azt ígéri, hogy leadhatnak az úszógumiból. A férfiak elkezdenek gyúrni, egyre többször nézegetik magukat a tükörben…kicsit wanna be a történet, lássuk be.

Kamaszaink életkorukból adódóan, még ha gyakran titkolják is (inkább a fiúk), szintén hosszú időt képesek a tükör előtt tölteni. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen testük viszonylag rövid idő alatt gyerektestből a hormonális változások eredményeképpen felnőtté válik, a lányok esetében nőiesen formálódik, kikerekedik.

Ebben az életkorban a külső hirtelen nagyon fontossá válik, észreveszik egymás testi változásait és szeretnének a kortárs csoportnak illetve egy általános társadalmi szépségideálnak megfelelni.

 

Nagy nyomás érkezik a külvilág részéről is, mert a jelen kor a lányoknál a kifejezetten sovány, a fiúknál pedig az izmos külsőt díjazza.

Mindez normális kereteken belül pozitív dolog, mert a fiatal elkezd egészségesebben étkezni, jobban odafigyelni a bevitt kalória minőségére és mennyiségére és sportolni.

Azonban érdemes néhány dolgot szem előtt tartani, ha fennállna a gyanúja, hogy környezetünkben egy fiatal túl sokat foglakozik a „kilókkal”, a bevitt kalóriákkal, az elfogyasztott étellel, szemmel láthatólag is nagyon sokat fogy, vagy hízik, diétája elhúzódik, vagy erején felüli edzésbe kezd, mely a mindennapjait és gondolatait is teljesen kitölti.

A túlzásba vitt diétázás, mely egy nagyon súlyos és életveszélyes betegség az „anorexia nervosa” jele lehet, inkább lányoknál jelentkezik, a „testedzésfüggőség un. ED” pedig a fiúkra lehet jellemzőbb, de sajnos mindkét nemnél megtalálható bármelyik evészavar forma is.

Az evészavarok kategóriájába tartozik még a sokak által már ismert „bulimia” amikor hirtelen bevitt hatalmas mennyiségű ételtől hashajtóval vagy önhánytatással szabadul meg a beteg. A „falászavar”, amikor a nagy mennyiségű ételtől nem szabadul meg , de mégis súlyos bűntudat gyötri, hízik és egészségi állapota romlik. A „szelektált evésnél”, bizonyos ételeket egyáltalán nem fogyaszt valaki, illetve az „orthorexia nervosa”, amikor csak egészségesnek mondott ételeket hajlandó az illető elfogyasztani.

Beszéljünk most egy kicsit bővebben, de mégis nagyon is “fogyaszthatóan” az anorexiáról

Kialakulása nagyon gyakran a 15-20 éves kor közé tehető, de fiatal felnőtteknél, illetve ritkábban idősebb korban is előfordulhat. A tudomány mai állása szerint több oka is lehet ennek a pszichológiai betegség megjelenésének. A társadalmi szépségideál nyomása, örökletes hajlam, túlzott lelki érzékenység, kommunikációs, önérvényesítési és

érzelemkifejezési nehézségek, a felnőttségtől való félelem, a túlzott megfelelési kényszer és a családból érkező erőt meghaladó elvárások mind forrásai lehetnek az anorexia megjelenésének.

Az anorexiás személy a testét túlkontrollálja, mert úgy érzi, életében ez az, amit teljes mértékben uralni és kontrollálni tud. Általában maximalista, önmarcangoló személyiségek, akik a tökéletességre törekednek és mivel testüket tökéletlennek látják, beindul az „ördögi kör ennek lefogyasztására”.

Mindenképpen fontos leszögezni, hogy ez egy életveszélyes betegség és a korai felismerés igen fontos a gyógyítás eredményességéhez. Ez nem is annyira egyszerű,

mert a kamaszokkal már ritkábbak a családi együtt étkezések, az uzsonnát egy karhajlítással a kukába dobják, leplezik fogyókúrájukat, megváltozott étkezési szokásaikat.

Mégis figyeljünk arra, nem fogy-e hirtelen és sokat a gyerek, eszik-e velünk együtt néha-napján, hogyan viszonyul általában a kövérség témához, és saját magával kapcsolatban hogyan hangoztatja ezt. Viszonylag elégedett-e a testsúlyával, nem sápadt, sovány, fáradékony és kedvetlen, illetve menstruál-e rendszeresen.

Mit tehetünk az anorexia megakadályozására?

Beszélgessünk vele sokat, de persze finoman és nem túl tolakodóan. Éreztessük a szeretetünket és elfogadásunkat nap, mint nap.

– Ne támasszunk elé elérhetetlen vagy túl magas célokat és ne kelljen a mi meg nem valósított álmainkat neki beteljesítenie.

– Ne kontrolláljuk és szabályozzuk mindenben, hiszen ez most részéről a tőlünk való eltávolodás és a majdani saját felnőtt személyisége kialakításának korszaka.

– Ne telepedjünk rá, fogadjuk el önálló törekvéseit.

– Ne kritizáljuk a külsejét, hanem inkább építőleg lépjünk fel, ha úgy látjuk kissé jobban kikerekedett. Ez alatt azt értem, hogy miután leszögeztük, csinosnak találjuk, vessük fel, hogy talán néhány egészségtelen ételt elhagyva mégis jobban érezné magát a bőrében. Megsegíthetjük azzal is, hogy felajánljuk, segítünk egészségesebb ételeket készíteni neki vagy sportolhatunk vele közösen is.

És mi mit tegyünk magunkkal?

Vizsgáljuk meg saját magunkat is, mennyire uralja életünket a tükör, vagyis saját testünk kinézete. Mennyire fontos és látványos a saját diétánk, vagy mennyire hangoztatjuk, hogy

„undorítóan kövér vagyok, és nem kellek senkinek”.

Figyeljünk arra, hogy amennyiben éppen hosszan elhúzódó családi problémák, viták, a gyermekünk apjával párkapcsolati gondok, válás nehezíti meg az egész család életét, semmiképpen se érezhesse azt a gyermekünk, hogy „ha neki adódna problémája, azzal újra összekovácsolna bennünket”.

Ezt úgy tudjuk elérni, hogy nem túl részletekbe menően, de őszintén beszélünk neki a köztünk kialakult helyzetről és leszögezzük nagyon határozottan, hogy ő semmiképpen nem tud ebben segíteni, de azon vagyunk, hogy megoldódjon valamilyen, de mindenki számára megnyugtató módon a helyzet.

A vágyott harmónia nagyon sokszor a családtagok számára egyedül igen nehezen megoldható feladat, ezért érdemes családterápiás szakember segítségét kérni.

Amennyiben pedig azt vesszük észre, hogy környezetünkben valaki súlyos étkezési zavarral küszködik, ne habozzunk mielőbb orvos, pszichiáter, családterapeuta vagy pszichológus szakemberhez fordulni, mert, ahogy már fentebb említettem, a probléma következtében életveszélyes állapotba kerülhet az anorexiával küzdő személy.